Mihai Măniuţiu azonban meglepő, rendkívül eredeti látószögből értelmezi Camus remek drámáját. Az ő Caligulája a lehetetlent kísérti meg, amikor a világot újra akarja rendezni, mert „ahogyan a világ most van elrendezve, engem nem elégít ki”. A császár húgának a halála váratlanul a lehető legegyszerűbb igazság felismerését teszi lehetővé a számára: „Az emberek meghalnak, és nem boldogok.” Nem politikai drámát állít elénk a rendező, nem is a zsarnokság természetrajza érdekli, hanem azt a tulajdonképpen hátborzongatóan izgalmas kérdést vizsgálja, hogyan érhető el a boldogság? Vajon legyőzhető-e a halál? És mire vezet az, ha az embert megfosztják a kíméletes hazugságoktól és a saját valódi helyzetével szembesítik?

dramaturg: Visky András
ügyelő: Nagy Yvonne