Palóc népmese arról, hogy a szegénységből és a kiúttalanságból igenis vezet ki út, hogy igenis van a világnak teteje, ahonnan belátni az ég mélységéig és van tüzes alja is, amit az igazak meg tudnak járni. Hősünk a legkisebb búzaszemből dagasztott cipót eszi meg és ennek erejével megküzd a világ gondjával-bajával és megtalálja az elveszett napot.
Az előadásban ötvöződik a bábjátékos-népdalénekes-mesemondő szerep. A mese egyes elemeiből kirajzolódnak az évezredes magyar lelkiséget meghatározó irányvonalak és képet festenek a keresztyén létformában máig életbenmaradó népi bölcsességről. Écsi Gyöngyi 2000-ben Győrben a legjobb bábszínésznői díját kapta, 2003-ben Budapesten az elsőként kiosztott Michel Indali-díjjal, 2007-ben Pozsonyban a Mikola-díjjal jutalmazták. A mese felajánlja a közreműködést gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.