Mi történik, ha a klasszikus polgári értékrend szerint működő dalkör kénytelen befogadni egy tehetséges, ám züllött és nincstelen zenészt? Az őserejű, igazi érzelmek szétfeszítik a hazug konvenciók rácsait. Vagy mégsem? Ezt a témát járja körbe a ’30-as évek legünnepeltebb magyar vígoperája, A tenor.

Dohnányi Ernő és Góth Ernő fergeteges komédiája több mint 70 év után – megidézve az operett, a bollywoodi filmek színes világát, az előadást álomszerű forgataggá változtatva – új köntösben került a nézők elé. Almási-Tóth András vezetésével fiatal művészeink lubickolnak a jobbnál jobb karakterszerepekben.

Fotó: Rákossy Péter