A darab két hősnője, egy színésznő és egy írónő. Régi barátság fűzi
őket egymáshoz. Talán már nem is emlékeznek olyan időkre, melyet egymás
nélkül töltöttek el. Hol az egyik, hol a másik sétál az élet napos
oldalán, de soha, egy pillanatra sem feledkeznek meg azokról az időkről,
mikor még együtt nélkülöztek. Barátságuk nemcsak a keserves időszakok
szakítópróbáját állta ki sérülésmentesen, de a boldogság, a sikeresség
időszakát is.
A darab kezdetén éppen az írónőnek "fut a szekere", míg a
színésznő éli a tehetséges művészek jelenleg tapasztalható
mellőzöttségét. Az írónő ezen próbál segíteni, de minden igyekezete
lepattanni látszik barátnőjéről. Érthetetlen is ez a makacs
visszautasítás, melyen nem fog sem szigor, sem hízelgés, sem a közös
emlékek széles skálájának felsorolása. A két barátnő azonban ennek
ellenére végigbohóckodja, végigénekli egyre komolyabb fordulatokat vevő
beszélgetésüket, egészen addig, míg ki nem derül, hogy ..."